Tanítási filozófiám

Nagyon sokféle különböző tanulási és tanítási stratégia, filozófia létezik, de talán, ami hozzám a legközelebb állhat, az a konstruktivizmus. Biztosan ugyan még nem tudom mondani -, hiszen tanítási gyakorlattal nem rendelkezek -, hogy az tényleg működik, de olvasásra és hallásra azzal tudok a leginkább azonosulni.

A konstruktivizmus egy, a 20. század elején kialakult tanuláselmélet, ami egészen a század közepéig nagy népszerűségnek örvendett. A konstruktivizmus képviselői közé tartozott Dewey, Piaget és Montessori is, akit a róla elnevezett pedagógia-pszichológia iskola megalkotójaként ismerhetünk. Ők azt vallották, hogy a tanulás/tanítás megkezdése előtt a tanulók tudását fel kell mérni, hiszen anélkül nem lehet őket a tudásuknak megfelelően oktatni. A másik elképzelés az volt, hogy a meglévő és az új információk között egy hidat kell képezni, ami elősegíti a memóriába való beépülést, valamint a tanulókat aktivitásra kell sarkallni és fontos az is, hogy kellő képen működjön a differenciálás elve is, azaz a tanulók a saját szintjüknek megfelelő feladatokat kapják.

A fentebb leírtak szerintem azért fontosak, mivel minden gyerek egy individuum, más és más képességekkel és érdeklődési körrel rendelkezik. Viszont nem csak a konstruktivizmus elveit lehet alkalmazni egy tanóra során, hanem a behaviorizmus, a kognitivizmus, valamint a konnektivizmus filozófiáit is. Akkor lesz kerek a tanóra, ha mindenből merítünk egy kicsit, hiszen, ha csak az egyik irányzatba mennénk el, akkor nehéz lenne egy órán belül minden egyes tanulóra ugyanúgy hatni.

Én nyelvtanárként szerencsére abban a helyzetben leszek majd, hogy viszonylag szabadon tudom alakítani az óráimat más szaktanárhoz képest, ami által sokkal több módszert próbálhatok ki majd. Vannak diákok, akik szeretnek egyedül dolgozni, míg mások inkább a csoportmunkát preferálják. Ki kell tapasztalni, hogy kit milyen típusú feladattal lehet az óra menetébe a legjobban bevonni és annak ismeretében ajánlatos összeállítani a tanórát.

A konstruktivizmusban a tanár nem egy autoriter szereplőként van jelen, hanem egy partnerként. Ezáltal közelebb tud kerülni a tanulókhoz és egy bizalmi viszonyt alakulhat ki a két fél között, ami a tanuló javát szolgálja, hiszen, ha a tanár ismeri a tanuló gyengeségeit és erősségeit, akkor annak megfelelően tud majd differenciálni és fejleszteni.

A digitális technológiát a konstruktív pedagógiában nagyon jól lehet használni, hiszen ott egy fő gondolat a külvilággal való kapcsolat, - és az internet világában ez adott. Például ott vannak a TED Talk-ok, amik sokszor a mai világ problémáival foglalkoznak, vagy lehet nézni dokumentumfilmeket is, amik a jelenkori eseményeket dolgozzák fel. A lehetőségek ezen a téren határtalanok.

A tanári hivatásnak van egy hihetetlenül nehéz része is, mégpedig az értékelés. A világ különböző pontjain különböző értékelési rendszerek vannak, de egy közös bennük, beskatulyázzák a gyerekeket. Sokkal emberibb lenne, hogyha a tanulókat a saját képességeikhez mérten osztályoznák, nem pedig egy csoportos átlaghoz viszonyítva, hiszen mindenki más ingereknek van kitéve, ezáltal más tempóban fejlődik.